Nagylány már a kislányom

Az iskolában már felfigyelt a fiúkra. 14 éves lesz hamarosan. Ez az élet rendje, hoppá a másik nem, ők fiúk. Valamiért máshogy látom őket, de miért , mi ez az érzés? Azt hiszem örülök ennek a "dolognak". De egyben megrémít. Mert akkor ez a "normál kerékvágásban" történik az életünkben. Egy középsúlyos értelmi sérült gyermek esetében ez mit jelent? Kifejezi magát , hogy ez a fiú tetszik nekem.

Ő egy plátói "kapcsolat", másik osztályba jár, ritkán találkoznak. És van a másik fiú, ő az osztálytársa, kedves fiú. Vele játszanak sokat, egy hullámhosszon vannak. Alakulnak a dolgok. Ez vajon hova fog fejlődni? Egyáltalán fejlődik? Vagy megmarad ezen az édes kis "ovis" szinten? Igyekszem a jelenben élni, de gondolnom kell a jövőre. Nem akarok előre menni.

Van álomképem. Minden szülő szeretné, hogy boldog legyen gyermeke.

Én kívánom a lányomnak, hogy találja meg a társát az, hogy ez milyen minőségben történik, erre azt tudom mondani, hogy nekik legyen jó. Értsék meg egymást, amit nekik jelent egy kapcsolat, jelentheti azt, hogy kézen fogva sétálnak, vagy jelenthet " normál kapcsolatot. Mindegy! Legyen BOLDOG! Mert akkor én is az vagyok! Ehhez minden támogatást megadok! Jövőképem az, hogy egy nagy családként élünk, elfogadom a társát . Lehet 2 generáció, de vajon lehet 3 is? Vajon lehet unokám? Ez nem felelőtlenség? Sok a kérdés! De haladunk előre, egyelőre a jelen "gondjaival" szépségével élünk. Irányítva kissé a jövőnket.

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el

Sütiket használunk, hogy biztosítsuk a weboldal megfelelő működését és biztonságát, valamint hogy a lehető legjobb felhasználói élményt kínáljuk Neked.