Timcsike vagyok!

diagnosztizált autista

(f84.0 gyermekkori autizmus) Angel kérésére most a belső burkot tárgyalom ki kicsit.

Van egy ikertestvérem is, aki szintén érintett autista, csak ő sajnos még értelmi sérüléssel is él..

Na neki pedig édesanyám jelenti a biztonságot a burkában.. érdekes..

Aki most nekem a burokban a biztonság jelenleg, az a Párom, és Angel..

Most ezt a cikket burkon kívül írom a könnyebb érthetőség miatt..

Sok embert beengedtem már egyébként, volt egy olyan párom, aki konkrétan ki akart tiltani a saját burkomból, na ott helyszínen véget vetettem ennek a kapcsolatnak...

A jelenlegi párom elfogad olyannak, amilyen vagyok, bár feldolgoznia nehéz a rohamaim, illetve magát a burkot is... de elfogadja, szeret, csupán időre van szüksége..

Diagnózisom 2012 óta van (22 éves korom óta), sajnos addig nem akarták észre venni... Suliban amúgy mindig én voltam a céltábla, jobban érdekeltek a számok mint a társaim...

most a mindennapi nehézségeket tárgyalom..

Első körben a burok elhagyása okoz nagy nehézséget, idekint nem érzem magam biztonságban, mint ahogy az előzőekben írtam...

De sajnos vannak olyan helyzetek, amikor ki kell menni mert itthon a család nem ért meg sajnos és ez a nagy probléma.. jön a következő nehézség, itthon a rohamokat is úgy szoktam lezavarni, hogy irány a fürdőszoba, és amíg el nem múlik, ott maradok... (csak nehogy egyszer rám nyisson valaki)

Nehézség az is, hogyha pl a napköziben, ahova járok, sokan beszélnek egyszerre, kb. mintha stíl fűrészt hallgatnék..

Fontos számomra, hogy mindennek legyen helye és ideje.. a napirend...

Ha ebben eltérés van, akkor irány a fürdőszoba és.. értitek..

A család sajnos ebben sem túlzottan megértő...

A másik oldalon viszont szerencsésnek mondhatom magam, mert pl amikor vakációzni voltam Páromnál, ott minden rutin és rituálé be volt tartva innen is köszönöm Andreas..

Egyenlőre ennyi, remélem tudtam valami olyant írni amivel segíthetek Nektek..

Köszi hogy végig olvastátok...